,
2000. április 19.-május 3. XXXVIII/14.
én is ugyanazt mondtam volna el, vagy
ugyanazt éreztem, mint 6k. És ezeket a
szövegeket egy-egy ballada közé tet-
tem, hogy érthet6bb legyen, ezzel "át-
vezettem" .
- Juhász Zoli?
- Azért esett rá a választás, mert
egyrészt emberként is, zenészként is
nagyon sokra tartom. Másrészt talán a
furulya szintén olyan, mint az emberi
hang. Ez állt a legközelebb hozzám. Az
e16adást egyszer mutattuk be az
egyetemen. Nagyon jó közönség volt.
Életem legnagyobb színpadi élménye
volt ez a balladaest. Szerintem kellene,
hogy legyen folytatása.
- Mivel foglalkozol most? Miből
élsz?
- Hajdúböszörményben népdal-
éneklést tanítok a Zeneiskolában. Az-
tán Nyíradonyban vezetem a Pávakört.
Megkerestek a miskolci egyetemró1 is.
Úgy érzem, hogy ez egy kortalan
műfaj, mindenki csinálhatja, mindenki,
akinek még van hangja és lelke hozzá.
Az a legfontosabb, a lélek. Ennyi.
Érdekes módon Debrecenben erre
nincs szükség, Debrecenben nincs
népzene-oktatás.
- Az 1997-es táncháztalálkozós le-
mezen csodaszép román dalt énekelsz.
Kapcsolódik ehhez valami történet?
- Egyszer Bukarestben járva elke-
veredtünk a Román Paraszt Múzeumá-
ba, ahol leesett az állunk. Megállapí-
tottuk, hogy a Magyar Néprajzi Múze-
um elbújhat emellett. Az más dolog,
hogy nagyon sok minden, esetleg ma-
gyar származású dolog került be oda,
de tényleg, ez is mindegy, hogy most
magyar vagy román... lényeg az, hogy
megvan valahol. Nos, ott rábukkantam
eredeti román hangzóanyagra, bevásá-
roltam 6-7 kazettát. Nagyon izgalmas
volt és megtetszett egy néninek a hang-
ja, éneklésmódja. Ez az a máramarosi
román dal.
- Úgy tudom, komoly terveid van-
nak.
- Az én szívem vágya az, hogy egy
Kis-Kükü1l6 menti CD-t jelentessek
meg, tehát azt a népzenét, ahonnan én
származom, megismertessem. A Tékát
kértem fel arra, hogy segítsenek
nekem. Az a legf6bb vágyam, hogy ezt
az anyagot (ha elkészül) ki vigyük
Erdélybe, tehát hazavigyük oda,
ahonnan származnak ezek a dalok.
- kolozsvári attila zoltán
I nekem égnek állt a hajam. Mikor
E
GYETEME
I LET
AD!:BRECENlEGYET<MLAPJA
XXXVIIIN.
11
"Nekem az az
öröm,
ha
énekelhetek."
-
Nagyon sok fiatal raktam, nagyon megfo-
IIIIIIIIIIIIIII
főiskolás és gott különösen egy
Beszélgetés
egyetemista is
Sebestyén moldvai néninek az éne-
ke. Én eddig életemben
Mártával
kíváncsi volt Se
nem hallottam még ilyen
bestyén Márta és a
tónusú hangot, ennyi bá-
Grylius-fivérek
natot, ennyi szépséget,
Tizenöt zsoltár
ilyen csipke-finom díszí-
című műsorára. A
tésekkel. Soha nem jár-
debreceni Tavaszi
tam énektanárokhoz,
Fesztivál keretében ezekt6l az id6s néniktó1
megrendezett tanultam. Huszonöt év
koncertjük után a múlva találkoztam Anna
nyíradonyi templomban is telt néni vel, aki addig csak
ház fogadta ó'ket. mint egy hang, egy ideál élt bennem.
* Mindig nagyon meghatódom, És úgy sírt ez a néni, mikor elmond-
hogy ilyen sokan eljönnek a csúszó tam, hogy tulajdonképpen miatta lettem
mászó kisgyerekektó1 kezdve a az, ami lettem. Most én tapasztalom
fiatalokon át anagymamákig. ezt, hogy sokan csak néznek, némák,
Nagyonjó hangulat volt, egyszerre megfognak, mert eddig csak, mint egy
lüktetett az egész. Ez másfajta közeg, hangot ismertek és azt szerették.
Minden összejátszott az életemben,
mint amikor a Muzsikással föllépünk
hogy énekes legyek. Jó, hogy pont a
valahol egy színházban.
hetvenes években voltam nyolcadikos
Bens6ségesebb dolog hármasban
és kisgimnazista, mert ekkor indult a
énekelni, ráadásul egy templomban.
táncházmozgalom. Halrnos Béla pont a
Szinte ki sem merek menni az oltár elé,
házunkba n6sült és egyszer csak ott ta-
hiszen itt úrfelmutatás van, az emberek
láltam magam, hogy én már vadul éne-
áldoznak - hogy jövök én ahhoz, hogy kelek és iskolába imitt -amott járok.
én álljak oda és énekeljek. Felsóhajtott az érettségi bizottság, hogy
Hogyan lettél népdalénekes ? "Na, végre, ez is elment!" Tizennyolc
* Édesanyám Kodály-tanítványvolt éves korom után kaptam mú"ködési en-
és már gyerrnekkoromtól sok nép- gedélyt és utána már hivatásosként
dalt megismertem t6le. Hetedikes énekelhettem. De a mai napig szinte
koromban megnyertem egy nem is hiszem el, hogy ez a
népdaléneklési versenyt, jutalmul foglalkozásom. A foglalkozás az,
egy lemezt kaptam. Ez volt az els6 amiért valaki évekig tanul, diplomát
olyan lemez, amit kiadtak az szerez. Én pedig ilyenformán nem
Akadémia archívumából. Így a tanultam, hiszen nincs róla papírom. A
civil ember is megismerhette, képz6művészeti f6iskolára fölvettek,
de ekkor már nyakig benne voltam a
hogyan énekelnek az ország
zenében. A rektor pedig azt tanácsolta,
különböz6 nyelvterületein. Ez
hogy ne vegyem el azoktól a helyet,
eddig csak tudósoknak volt
akik az egész életüket erre szánják,
fönntartva, múzeumi anyagként
inkább énekeljek.
kezelték, amit csak gyűjteni és
Mit üzen sz a debreceni fiatalok
rendszerezni érdemes, tehát nem nak?
élvezeti cikk. Miközben nagyon is * Szeressék és ismerjék meg a nép
az. Aze16tt a hétköznapi ember zenét!
csak magasan kvalifikált énekesek Kathona Mónika
és szimfonikus kamaraegyüttesek Fotó: Horváth Katalin
e16adásában hallhatott szörnyeteg
feldolgozásokat, amelyekt61
ezt a lemezt hazavittem és föl