1

TARTALOM

Bevezetés.............................................................................................................................................................2
I. A programzene meghatározása........................................................................................................................3
II. Liszt és a szimfonikus költemény...................................................................................................................5
III. A Faust-téma..................................................................................................................................................6
IV. Liszt: Faust szimfóniájának elemzése...........................................................................................................9
I. Faust...........................................................................................................................................................11
II. Margit....................................................................................................................................................12
Irodalom.............................................................................................................................................................15
 2

Bevezetés

Liszt úgy érezte, hogy ahhoz az eszmei tartalomhoz, amit ő kifejezni szeretne, nem
elegendő egyetlen hangszer, a zongora. Ezért alkotta meg szimfóniáit és szimfonikus
költeményeit.
Liszt számára a zene nem öncél, hanem az emberiségnek egy olyan közös nyelve, amely
az egyetemes kultúra értékeit képes közvetíteni. Számára a zene a szellem testet öltött,
megfogható megjelenési formája.
Az üzenetet művészeti alkotások hordozzák: irodalmi mű, képzőművészeti alkotás,
vagy mitologikus téma.
A Faust-szimfónia nem hagyományos programzene, hanem három karakterkép.
Megkísérli lefesteni zenével a három főszereplő életteli portréját, szellemiségüket.
Úgy gondolom, a romantikus muzsika a mai kor embere számára is elérhető, átérezhető
és aktuális üzenetet hordoz.
Liszt Faust-szimfóniája olyan általános emberi tartalmat közöl, amely régóta
foglalkoztatja a művészeket. Tulajdonképpen az élet értelmének kérdéseit feszegeti. A
kiváló ember, tudós és gondolkodó Faust hogyan lehet boldog a földi életében. Az érzéki
örömök nem jelentenek túl sokat számára, Margit szerelmét sem értékeli, később az
alkotás, a tudás szolgálatába állítja kimagasló képességeit. A tudat, hogy jobbított a
világon, boldoggá teszi, ekkor ragadná el Mefisztó, de az angyalok és Margit szerelmi
áldozata megmentik lelkét a kárhozattól.
A Faust-mű tulajdonképpen minden művész portréja. A művész törekvése az igazság és
a tudás megismerésére, a szellemi emelkedettség sokszor érzéketlenné teszi a nagy
embereket a mindennapi élet iránt. Faust személyében az esendő és mégis fenséges Ember
jelenik meg. Kétkedő és küzdő, megtántorodó és elbukó hős, akinek lenyűgöző nagyratörő
vágya és bukásában is rendkívüli jelensége.
Liszt ugyanúgy törekedett a tökéletességre és teljességre, mint Faustus doktor. Művét
sokszor átírta, tökéletesítette, a végére tenorszólós zárókart komponált.
A Faust-szimfónia rendkívüli formai megoldásainak és arányainak megvannak az elődei
Berlioz programszimfóniáiban.
Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei Lexikon Főszerkesztő: Dr. Bartha Dénes Zeneműkiadó Vállalat
Bp.1965
 3

A Faust-szimfónia egységét, magas eszmeiségét, mondanivalójának súlyát azonban

előtte egyetlen romantikus szimfónia sem érte el.1
I. A programzene meghatározása

A Zenei Lexikon szerint a programzene az olyan zenének konvencionális neve, amely

formáját (részben, vagy egészben) bizonyos meghatározott (természeti, történelmi,
irodalmi, festészeti, stb.) zenén kívüli vonatkozások hozzájárulásával nyeri. Alapjában
véve voltaképpen minden zene programzene, minthogy a zeneszerző munkájára mindig
hatnak zenén kívüli összefüggések, gondolattársítások. Programzenének többnyire akkor
mondjuk a zenét, ha ezeket az összefüggéseket a szerző irodalmilag meghatározza és közli.
Minél nagyobb szerepe van a „program”-nak, a gondolatilag körülírható hangulattervnek a
zene formálásában, annál egyedibbé, különlegesebbé válik a forma, annál inkább
nevezhető a zene programzenének. Hogy abszolút zene és programzene közt hol a határ,
azt esztétikailag egészen pontosan meghatározni nem lehet. Minden szöveges zene
természeténél fogva programzene, s kivételesen mégis akad olyan dal (főleg a
népzenében), melynek formálása teljesen független a szövegtartalomtól, éppúgy van
akárhány hangszeres mű, amely bizonyára meghatározott program alapján készült, de ezt a
szerző nem közölte (pl. Liszt zongoraversenyei, h-moll szonátája, Chopin bizonyos
művei).
Épp ezért a két elnevezés voltaképpen nem is esztétikai kategóriát jelöl, hanem inkább a
19. sz. klasszicisztikus és újromantikus iskolájának harcában felmerült kettős jelző. A
„program” név idevágó értelemben már Le Sueurr óta használatos, aki zenekari műveihez
az operalibrettó mintájára tartalmi szövegeket, ismertetéseket készített, magát az
elnevezést csak a 19. sz. közepe óta alkalmazzák.2
Az SH zenei atlasz szerint programzenén zenén kívüli tartalommal rendelkező
hangszeres zenét értünk, s ezt a tartalmat vagy a cím, vagy a program közli.
A tartalom legtöbbször cselekmények, helyzetek, képek, vagy gondolatok sora. Ez
izgatja a zeneszerző fantáziáját és vezeti a hallgatóét a meghatározott irányba.

A nem zenei tartalom zenei ábrázolása 3 módon történik:

1
Bónis Ferenc: Liszt: Faust-szimfónia, lemezborító
2
Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei Lexikon Főszerkesztő: Dr.Bartha Dénes Zeneműkiadó Vállalat
Bp.1965
 4

1. A hallásélmények visszaadása olyan jelenségek akusztikai utánzásán alapul, mint pl.

vadászjelenetek kürtjei, madárhangok (kakukk-terc), vagy mennydörgés. A 19. századi
zenekar megnövekedésével nő az ábrázolás kifinomultsága.
2. Vizuális benyomások ábrázolása. A vizuális érzéki benyomásokat csak tükrözésként
és szimbolikusan lehet ábrázolni. A jelenségek bizonyos mozzanatai a zenében analóg
módon jelenhetnek meg:
 Mozgás: nekifutás-megállás, lassan-gyorsan, fel és le, magasabban-
mélyebben, közeledés és távolodás, hangosabban-halkabban.
 Állapotok: magasság és mélység (magas és mély hangok), közelség és
távolság (halk és hangos hangok, hangszerek).
 Fény: fényesség és sötétség – magas (átható) és mély (tompa) hangokkal.
 Közegi asszociációk: egy dallamnak egy szöveghez való kötődése alapján.
Asszociáción alapul a vezérmotívum-technika is: egy témához vagy motívumhoz
zenén kívüli ötlet kapcsolódik és a téma mindig ennek hordozójaként jelenik meg.
3. Az érzések és hangulatok ábrázolása a zene legsajátabb kifejezési módja. Teljes teret
hagy az abszolút zenei megformálásnak minden programkötöttség nélkül: az érzelmi
kategóriák olyannyira általánosak viszont a megszólalásban, hogy az előzetes
programot szóban meg kell adni.
Programzene nyomaira már az ókorban akadtunk a pythiai játékok történetében. A
középkorban is van nyoma a programzenének Josquin, Gombert és Jannequin vokális
darabjai között. Ma csak instrumentális zenét tekintünk programzenének. Couperin és
Rameau táncdarabjai között is fellelhetünk programzenét. Az újkorban Froberger az első
kísérletező, majd Kuhnau. J. S. Bach darabjaiban szövegben jelzett eseményeket rajzol
meg.
Ilyen jellegű értékes részleteket Haydn: „Die Schöpfung” és „Die Jahreszeiten” című
oratóriumaiban is találunk. Kortársai közül Dittersdorf, a nagy latin poéta, Ovidius Naso
művein lelkesedve, „Metamorphosen-Symphonien” cím alatt írt céltudatos
programmuzsikát.
A szó mai értelmében vett programzene első nagy mestere Beethoven. A szimfonikus
formában írt programzenének szép példája az Esz-dúr szonáta, „Les adieux”. Másik
nagyszabású műve a „Pasztorál-szimfónia”.
A formailag szabadabb programzene kiváló művelői Chopin, Schumann, Mendelssohn.
Sok műnek az utókor adott találó programot.
 5

Nagyobb és szabadabb formákban alkotott programzenét nagy hazánkfia, Liszt Ferenc

(1811-1886). Megalkotta a szimfonikus költeményt és ezzel a zeneirodalom új fejezettel
gazdagodott. A szavakkal megfogalmazott program, a zenemű egysége, áradó lendülete
vonzóvá tette ezt a kifejezési formát. Egytételes, de többrészű, vezérmotívumokkal
dolgozó, szabad fantázia alakjában írott szimfonikus költemények, melyek közül a
legismertebbek: Mazeppa, Tasso, Orpheus, Hungaria). Zongoraműveinek nagy része is
programzene (Szent Ferenc jár a vizeken, Szerelmi álmok, Erdőzúgás, Gnómok tánca)
Dante és Faust-szimfóniája szintén programzene, a dolgozat célja ez utóbbi elemzése.3

II. Liszt és a szimfonikus költemény

Liszt szimfóniái és szimfonikus költeményei művészi elveinek és korszaka szélsőséges,
jellegzetes élményvilágának zenei megformálása is. A szimfonikus költemény számára
tipikus élmények jelentek meg témaként. Ezek költemények, elbeszélések, vagy
festmények alakjában indították el az alkotói folyamatot.
Az élmények típusa szerint így lehet csoportosítani ezeket:
1. A magába menekülő ember egy sziklaszirt tetején néz szembe a természet
elemeinek hatalmas erejével. Az „Amit a hegyen hallani” c. mű Viktor Hugo
költeményének hatására született. Liszt egy korál dallammal oldja fel a mű végén a
feszültséget. A kínoktól gyötört lelket a hit emeli fel megtisztító élményként a
transzcendens világba.
2. A hősök sorsa szenvedés, majd megdicsőülés „Tasso” alakjában Liszt önmaga
lényegét ismeri fel. A mű az őrületes szenvedés és vigasztaló, lelket felemelő
érzések élményét foglalja hangokba.
„A tragikus hősök fantasztikus kalandja” során isteni beavatkozás hozza a
megváltást.
XVII. sz.-i történet szól „Mazeppáról”, a megbűnhődött lengyel nemesről.
„Prometheusz” alakjában a szerző az istenek ellen lázadó titán alakjával azonosul,
aki az emberekért hoz áldozatot.
3. A romantika művészete ismét felfedezi a zene mindenhatóságát „Orpheusz”
lantjának hangjával és énekével még a köveket is megindítja. Alvilági utazásra indul
elvesztett szerelme után.

3
Kacsóh Pongrác: A zene története Anno Kiadó 2000.
 6

4. A forradalom társadalmi vihara és a személyes tragédiák élményei.

A „Hősi sirató” 1849 októberében készült az aradi vértanúk emlékére. A
Marsellaise-idézet – aktuális korhangulatot jelenít meg.
5. A nemzettel való azonosság meghatározó erejű élményként jelenik meg.
„Ünnepi hangok” c. műve a polonéz és a verbunkos dallam elemeit tartalmazza.
A „Hungária” a szerző vallomása nemzetéről.
6. A vallásosság életélményei új, extatikus formában.
„ A Hunok csatája” c. műben az elesett harcosok az égben folytatják harcukat.
Programja: „ A kereszténység fénye eloszlatja a pogány sötétséget.”
7. Eszmények kifejezőivé váltak a művészek is.
Sajátos ideálok megtestesítői Goethe, Schiller és Wieland. Az „Ideálok” c. Liszt-
műben Schiller verse formálódott kompozícióvá.
8. Az ember tragikus végzete, a halál, s a földi lét tudatos behatárolódásának
elfogadása. Zichy Mihály allegorikus rajzot küldött Lisztnek: „ A bölcsőtől a
koporsóig”. A sír a túlvilág bölcsője, az élet drámai küzdelmei után. A Les
Preludes-ként ismeretes szimfonikus költemény mottója „a földi élet prelűdök
sorozata egy ismeretlen élethez”.
9. Tipikussá vált a 19. században a tagadás szellemének ördögi alakokban való
megjelenítése.
Lucifer is, Mephisto is: színpadon, regényben, költeményekben, szobrok, képek
ábrázolásán fölényes, pusztító szellem, az emberi bűnök forrásaként jelent meg.
Liszt életében visszatérő téma a démoni erő megjelenítése, ezek közül emelkedik ki
a Goethe inspirációjára keletkezett Faust-szimfónia, és a Lenau versének hatására
született „Két epizód Lenau Faustjából” c. szimfonikus tételpár.4
A dolgozat ezzel a témával, a Faust-szimfóniával foglalkozik.

III. A Faust-téma
A Faust-legenda a tizenhatodik század elejéről származik és egy valóságos személy,
Johannes Faustus különleges élete szolgál alapjául. Faustus 1480 körül született
Knittlingenben. Úgy hírlik: kóbor diák volt és félelmetes garabonciás, tudós és szélhámos
egyben. Mágiát tanult a krakkói egyetemen, Thüringiában vándorolt, mint varázsló és
csillagász. Horoszkópokat csinált és szemfényvesztő mutatványokkal kápráztatta el a
nagyobb protestáns városok lakosságát. Járt Heidelbergben, Wittenbergben, Erfurtban.
4
Kedves Tamás: Esztétika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1999. 323.p.
 7

1509-ben doktori címet szerzett a heidelbergi egyetemen, ettől kezdve „doktor

Faustusként” volt ismert. Azt rebesgették róla, hogy túlvilági hatalmak szövetségese. Azt
beszélték, hogy egy erfurti fogadóban megszállván természetfölötti hatalmával kérkedett és
az ördögöt Schwagernek, sógorának nevezte. 1540-ben halt meg Staufenban, s már
röviddel halála után keringeni kezdtek a boszorkányságáról szóló történetek szerte
Németországban. A szóbeszéd szerint egyezséget kötött Mefisztóval, miszerint a Sátán
huszonnégy éven keresztül teljesíti Faust minden kívánságát, ám a végén jogot formálhat a
férfi lelkére.
Az ördögi szerződés megragadta az emberek képzeletét, s hamarosan megszületett a
Faust - irodalom. Antik és középkori, héber és őskeresztény mondaanyag keveredik a
Faustnak tulajdonított ördögi tettekkel abban a 69 fejezetből álló formanyomtatványban,
mely 1587-ben, néhány évtizeddel hőse halála után egy Majna menti német kisvárosban lát
napvilágot. Faust története ezután gyorsan világhírűvé válik. Versbe szedik és néhány év
alatt angolra, hollandra, francia és cseh nyelvre fordítják. Népdrámaként, népi
bálbjátékként él, feldolgozzák regény, elbeszélés, dráma és drámai költemény, mese és
némajáték, bohózat és paródia, balett és árnyjáték formájában, megihleti a zene és a
képzőművészet mestereit is. A legkorábbi irodalmi próbálkozások közül Chirstopher
Marlowe 1601-ben írt Doctor Faustusa a legismertebb.
A Faust gondolatköre fiatalkora óta foglalkoztatta Lisztet. Nem az illusztrálásra
kívánkozó, regényes témát látta benne, mint a 19.század legtöbb zeneszerzője, (így Berlioz
és Gounod is) őt, elsősorban Faust problematikája, alakjának mélyebb eszmei értelme
érdekelte. Az alkotó hit és a kétkedés problematikája, az ember tökéletességre törekvése és
állandó elégedetlensége, áhítozás a magasztos, az isteni felé és a földi korlátok visszahúzó
ereje, lázadás a konvenciók ellen, és az élet megjobbításának esélyei.
Ezek a témák a nagy forradalmak időszakában (1830, 1848) érthetően felszínre törnek.
A romantika a régitől való elfordulás, az új keresésének kora. A romantikus ember új
távlatokban látja maga előtt a világot, a művészetek erejében hisz, kitárja lelkét, fő eszméi
a szabadság és a szerelem. A klasszikus és mitologikus korok témáiban kutatja magát.
Felszínre kerül Tasso, Prometheusz, Orpheusz, Odüsszeusz, Peer Gynt, Doctor Faustus
alakja a romantikus szerzők műveiben.
Az életet a romantikus alkotók szimbolikus vándorútként fogják fel, amely során a hős
önmaga, az esendő ember, aki küzd, elbukik, de lelke nem kárhozik el, mert isteni
segítséget kap életútja végén. Segítője általában egy női alak, aki életét feláldozza érte,
szerelme hűségével váltja meg. A túlvilágra is ő kíséri el, aki egyben egy anyaalak
 8

archetípusa is. A kor eszmeiségére nagy hatással volt Sigmund Freud elmélete, aki a
személyiséget három személy egységéből építi fel, amelyek a következők: az én, a
tudatalatti és a felettes én. Az árnyéklényük, a tudatalatti, megfeleltethető Mephisto
alakjának, a felettes én az eszményi tisztaságú Margitnak és az én Doctor Faustus
alakjának ebben a lélektani megközelítésben.
Ez azért is valószínű, mert a Mephisto tétel dallamai, egyetlen dallam kivételével mind a
Faust-tételből, illetve a Margit-tételből valók, annak eltorzított változatai.
Christopher Marlow Faustja sátáni figura volt, aki lelke elkárhozásával fizetett a fekete
mágiáért. Goethe verziója eltér ettől, az ő Faustja filozófus és gondolkodó, aki jó célok
érdekébe állítja mágikus képességeit. Margit önfeláldozó szerelme élete végén megmenti a
kárhozattól.
Goethe Faustja két részes drámai költemény, amelyen egész életén át dolgozott. A mű
első részében Faust véget akar vetni életének, mert úgy érzi, hiába szerzett címet, doktori
rangot, mégsem tud semmit, élete kilátástalan, nincs se pénze, se hatalma. A mágiában is
csalódott, mellyel nem tudta kifürkészni az élet legmélyebb titkait. Öngyilkossági
szándékától égi jel, húsvéti harangszó menti meg, mely felidézi benne boldog
gyermekkorát. Az ünneplő tömegben egy fekete kutya szegődik mellé, mely Faust
otthonában Mephisztóvá válik. Az ördög alkut kínál számára, hogy fiatallá, boldoggá teszi,
de élete végén cserébe a tudós lelkét kéri. Faust belemegy az alkuba, mert Mephistó csak
akkor követelheti a lelkét, ha Faust valaha marasztalni akarja az élet bármely pillanatát. Az
érzéki örömök nem jelentenek számára tartós boldogságot. Találkozik a gyönyörű
Gretchennel, vagyis Margittal, a fiatal polgárlánnyal, akit elcsábít az ördög segítségével.
Azonban a házasság sem jelenthet számára végső boldogságot. Margitot halálra ítélik anyja
halála és újszülött gyermeke elemésztése miatt. Faust felajánlja neki Mephisztó segítségét,
de Margit nem fogadja el, inkább a vérpadot választja.
A császári udvarban nagy lehetőségek nyílnak meg Faust előtt, de a szépség és
harmónia iránti vágya folytán Hellász földjére kerül. Elnyeri Heléna szerelmét és
csodálatos nászukból születik az isteni szépségű Euphorion, az ifjúság, költészet és
szabadság jelképe. Heléna és fiának halála után visszatér a jelenbe a klasszikus
szépségeszmény és humanitás eszméivel gazdagon. Megmenti a császárt, akitől tengerparti
mocsaras területet kap. Faust végre tehet az emberiségéért, csatornákat épít, termővé teszi
a tengertől elhódított területet. Ekkor éli át a legboldogabb pillanatát életének – amelyet
marasztalni akar. Ez az alku szerint Faust életének végét jelenti. Az ördög szolgái
megragadják és már el is vinnék, mikor angyali sereg űzi őket el. Az isteni kegyelem
 9

megsemmisíti a szerződést, az ördög pórul jár. Ez a mozzanat a középkori

misztériumjátékoknak is gyakori motívuma volt.
A főhős kegyelmet kapott, mert ha le is tért az útról, mindig visszatért. Mindig nagy és
nemes célokért küzdött. Faust annak az örök embernek a megszemélyesítője, aki soha nem
elégedett magával, mindig új célra tör. Végül is a közösségért végzett, maradandó
alkotómunka okozta boldogságát, mert az isteni teljesség a földi életben utolérhetetlen.
Goethe művében az ördög „beavató” szerepkörben van. A hőst próbák kiállására
sarkallja, újabb célok elérésére ösztönzi.
Faust törekvése az igazság és tudás felé pozitív dolog, amelynek hozzá kell segítenie őt
a megváltásához. Gretchen segítsége nélkül azonban nem adatott volna meg a kegyelem
számára. Gretchen igaz és tiszta szerelme Faust iránt megváltó erőként szerepel és
megmenti a férfi lelkét.

IV. Liszt: Faust szimfóniájának elemzése

Goethe Faustját Berlioz ismertette meg Liszttel 1830-ban, Gerard de Nerval francia
fordításában.
„Előző nap meglátogatott Liszt” – írja önéletrajzában Berlioz. „Még nem ismertük
egymást. Goethe Faustjáról beszélgettem vele: megvallotta, hogy még nem olvasta,
csakhamar éppúgy rajongott érte, mint én”5. Lisztnek ettől kezdve hosszú ideig dédelgetett
vágya volt, hogy a műre zenei választ fogalmazzon.
Az 1840-es évek folyamán el is készített néhány vázlatot egy Faust-szimfóniához, de
hangversenykörútjai miatt elmaradt a folytatás. Végül a Goethe-szellemével áthatott
Weimar adta Lisztnek a célja eléréséhez szükséges ösztönzést. 1849-ben ünnepelte a város
Goethe születésének 100. évfordulóját. Liszt többek között Schumann Faust jeleneteiből is
vezényelt részleteket. Ezután kezdett el dolgozni a Goethe Alapítvány létrehozásán 1852-
ben Berlioz vezényelte Weimarban a Faust elkárhozása c. művet. A muzsika elnyerte Liszt
tetszését, mégis halogatta a Faust megírását:
„Számomra veszélyes dolog bármivel is foglalkozni, ami Goethével kapcsolatos” –
mondta. Talán azért, mert a Goethe-rajongó kispolgárok ellenzői voltak az „új” zenének.
Végül George Eliot weimari látogatása indította Lisztet a mű megalkotására.
Eliot Goethe – életrajzhoz gyűjtött adatokat a városban. Mihelyt Lisztet a feladat
hatalmába kerítette, már minden energiáját le is kötötte. Két hónap alatt – 1854 augusztusa
és októbere között komponálta meg a Faust-szimfóniát.
5
Bónis Ferenc: Liszt: Faust-szimfónia, lemezborító
 10

A H-moll zongoraszonáta, mely egy évvel korábban készült el, a Faust-szimfónia

előfutárának tekinthető.
A szimfónia első változata még nem tartalmazta a finálét, a Chorus Mysticust,
apparátusa vonós zenekar, fafúvók és kürt volt.
1857. szeptember 5-én került sor Weimarban a Faust-szimfónia nyilvános bemutatására
a Carl-August emlékmű alapkőletétele, valamint a Goethe, Schiller és Wieland-szobrok
leleplezése alkalmából rendezett ünnepség során, a zeneszerző vezényletével. Itt már
nagyzenekari verzióban hangzott el a mű, és kiegészült a férfikórusra és tenorszólóra
komponált új epilógussal is.
A bemutatóval korántsem ért véget a mű átdolgozásainak története. A különböző
átiratok megannyi alkalmat nyújtottak Lisztnek, hogy csiszoljon-javítson művén, s új
ötletekkel gazdagítsa anyagát.
1861-ben kiadásra készítette elő a szimfónia partitúráját. 1861-ben még a tenorszóló
prozódiáján javított, 1880-ban pedig tíz ütemmel bővítette a második tételt.
Közben más „Faust-kompozíciók” is foglalkoztatták.
1860 táján „Két epizódot” írt Lenau Faustja nyomán. (Éjszakai menet, Tánc a falusi
kocsmában) Átírta zongorára Gounod Faust-operájának keringőjét, de élete utolsó éveiben
is sorozatnyi Faust-ihletésű művet írt: a második Mefisztó-keringőt zenekarra illetve
zongorára, a Mefisztó-polkát, a harmadik és negyedik Mefisztó-keringőt, a Goethe Faustja
nyomán írt Shubert-dalnak (Gretchen am Spinnrade) zongoraátiratát. A Faust-gondolat fél
évszázadon át foglalkoztatta Lisztet.6
Somfai László – egy tanulmányban – egybevetette a Faust-szimfónia különféle
változatait. S arra az eredményre jutott, hogy Liszt végső megfogalmazásában a mű
tömörebbé, számos mozzanata kifejezőbbé, markánsabbá, zeneileg mívesebbé lett. A
változtatások mérlege mégsem egyértelműen pozitív. Nem mindenütt sikerült a kihagyások
helyeit nyomtalanul eltűntetnie. Az előadási nehézségek is kompromisszumra késztették,
szokatlan metrumok (7/8) egyszerűsítésére, kihagyására.7
Liszt művét „Szimfóniának” nevezte „három jellemképben”. A tételek címe: Faust,
Margit, Mefisztó. Mindhárom tétel szabadon értelmezett, zárt, klasszikus forma önálló
zenei rész. A teljes művet egyetlen szonátaformának is felfoghatjuk, melynek főtémája
Faust, melléktémája Margit, a Mefisztó tétel visszatéréssel kombinált hatalmas, drámai
kidolgozási rész.

6
Hamburger Klára: Liszt, 85 p.
7
Alan Walker: Liszt Ferenc 2. Editio Bp. 1994
 11

A szimfónia két szélső tétele, a Faust és Mefisztó annyiban folytatja a szonátaforma

hagyományát, hogy mindkettőben megkülönböztetünk témákat bemutató expozíciót,
kidolgozási szakaszt és visszatérést. Míg a Faust tételben az expozíció és visszatérés
egyensúlyban van, a Mefisztó-tétel visszatérése felére zsugorodik, ezzel is jelezve, hogy
Mefisztót legyőzték. A kidolgozási rész mindkét tételben igen rövid. Az I. tétel a pozitív,
ideális férfikép, Faust portréja. A III. tétel Faust témáinak szándékos eltorzítása. Ez azt is
kifejezi, hogy Mefisztó, a „Rontás” nem képes újat alkotni, csak a meglévőt lebontani,
részint pedig, hogy bennünk is lakozik egy „ideális” és egy „torz” lény – Bartók
értelmezése szerint.

I. Faust
Az I. tétel expozíciója négy fontos motívumból épül. Ezek inkább gesztusok, mint
témák. Legtöbbjük zenei-technikai jellegű szövésre, módosításra, kombinálásra alkalmas.
Három közülük minduntalan felbukkan, átszövi az egész tételt, sőt a művet.
Az I. tétel lassú bevezetése (Lento assai) két jellemző vonással mutatja be Faust alakját:
a bizonytalan, passzív vágyakozás mellett a tetterős elszántság oldaláról is.
Az első főtéma a kiútra nem lelő férfit ábrázolja különlegesen modern elképzelésben.
Ugyanis Liszt a kezdőhang után négy különböző hangról elindulva, mindegyikre egy-egy
bővített hármas hangzatot épít, így tudatosan használja ki a teljes tizenkét fokú
hangrendszert. Ez a zenei megoldás a teljesség keresésének küzdelmét ábrázolja, és
mintegy varázslat, betekintést kínál a zene jövőjébe. Liszt, mint „mágus”, korát megelőzve
használja a tizenkét hangú sort művében.
Ezek a hangzatok csellókon és brácsákon szólalnak meg. Egy rejtélyes és töprengő
alakzat jön létre, hiába keressük az alaphangot. Ez a motívum valamennyi tételben
előfordul alakját és karakterét változtatva.
Közvetlenül ezután hangzik fel oboán, hegedűn, fagotton a 4. ütemtől egy második
Faust-motívum – a mű leglényegesebb - metamorfózisra leginkább alkalmas eleme.
Szeptim-eséssel indul, majd sóhajba torkollik. Elmélkedés közben ábrázolja Faustot, aki
megnyugvás felé törekszik, amit sosem ér el. Ez az úgynevezett „kétség-motívum”.
Ennek bővült változata – a klarinéton és fagotton – a 8. ütemtől az 1: 3 struktúrájú
hangsor, a kisszekundokat és kisterceket szabályosan váltogató hangsor, amelyet szokás
„Faust-skálának” is nevezni.
A harmadik motívum szenvedélyes, küzdelmes hangú erőkifejtés. Tulajdonképpen ez a
főtéma, Faust fő jellemvonása, a küzdő ember, melynek „hangja” hegedűkön szólal meg.
 12

Faust személyiségét itt viharos hangulatok és határozatlanság jellemzik. Ezt „szenvedély-

motívumnak” is szokás nevezni.
Az expozíció, egyúttal a Faust-tétel utolsó szakasza a grandiózus zárótémáé.
Ez a zárótéma a tettre kész, diadalmas induló-dallam, teljes fanfár-pompájában. A
zárótémát Liszt vonóspizzicatóval vezeti be, amelyet nagy hangköz-ugrások jellemeznek.
Két melléktéma is figyelmet érdemel.
Az egyik Faustot, a szerelmest ábrázolja, s valójában a bevezetésben hallott
„kiábrándultság”- téma ügyes metamorfózisával jött létre.
Trombitaszó jelzi a másik téma, Faust, mint hős megjelenését. S Faust szavainak
„Kezdetben volt a tett” – zenei megfelelője, a „büszkeség-motívum”.
Faust jellemképe tehát a témák váltakozásából, összeütközéséből, fejlődéséből
bontakozik ki. Liszt, korát megelőző szimfóniájával, Faust mágikus hatalmát jelképezi.
Faust bonyolult személyiség, aki filozofikus, töprengő, kiábrándult, ugyanakkor tettre kész,
lelkesedő, az igazságot kereső ember.

II. Margit
Margit tétele lírai pihenő a súlyos, szenvedélyes drámai gyorstételek között. Margit
rendkívüli finomságú lélekrajzában felvonul némely Faust-téma („mintegy Faust női
szemmel”). S kibontakozik az az „örök női” dallam, mely Liszt koncepcióiban a
megváltás szimbóluma. Margit fő témájának eltorzítására Mefisztó sem képes. A
szimfónia-önarcképnek kétarcú főhősén kívül egyetlen szereplője van: Margit (Gretchen),
az egyetlen, aki szilárd és változatlan.
A finoman, áttetszően hangszerelt Andante saave gyengéd, és lágy zenéje hangulatában,
tempójában, színeiben tökéletes ellentéte a két szélső tételnek.
Gretchen főtémája a hagyományos tagolású, kerek melódia. Az oboa és a brácsa kettőse
mutatja be. Később ugyanez elhangzik fafúvós-kvartetten, majd négy szólóhegedű
kvartettjén.

A tétel „dalformájú” háromtagú szerkezetével, tonalitásának világosságával is biztos

nyugvópont a két örvénylő szélső között. A szerelmes Margitot festő „örök női” melódia
szólal meg benne. Ezután bájos epizód következik: Margit a margaréta szirmaitól kérdezi:
szeret – nem szeret – szeret!
 13

Liszt zenéjében talán ez áll legközelebb a hangutánzáshoz. A végén a kromatikusan

„aiszra” módosított „a” hang a kérdőjel zenei megfogalmazása: „Szeret?”
A kétszer újból megjelenő szerelem-téma később a Chorus Mysticus hatalmas
megváltás-témájára alakul át.
Faust két arculata jelenik meg: a széles gesztusú vágyakozó dallam, s maga a főtéma,
de csakhamar megszelídülnek a szeretett nő, a szerelem bűvkörében. A tétel izgatottabban
kezdődik Faust megjelenésével, és a hangszerekhez hárfa és kürt is társul.
Bámulatos finomsággal tér vissza a törékeny Margit dallam, majd még egyszer, szinte
álomszerűen elsuhannak a Faust-témák.
Végül átlényegülve, megdicsőülve az I. tétel fanfáros zárótémája csendül fel.

III. Mefisztó
A II. tételben a szerelem fényében mutatkozott meg Faust, a III. tételben mintha torzító
tükörben látnánk főhősünket. A szonátaformájú tételben sorra felvonulnak az ismert Faust-
témák, ezúttal azonban a tagadás, a gúny jegyében. A gonosz által megszállt Faust-témák
küzdenek a megmaradásukért, de darabokra szaggatják őket.
Egyetlen önálló téma jelenik meg, amely nem igazán dallamos, hanem ritmikus-
akkordikus jellegű. Ezt a témát Liszt korábbi „Átok”, vagyis „Malédiction” c.
zongoraversenyéből veszi át, mely ott „gőg” felirattal szerepelt. A pokol örömtáncot lejt,
hogy Faustot képes volt megbűvölni, témáit elrontani.
Az első Faust motívumot vonósmenetekkel torzítja el Liszt.
Mefisztó allegro főtémája Faust „szenvedély” – témájának gúnyos visszhangjává alakul
az éles staccatók, pizzicatók és a hegyes előkék által.
A grandioso zárótéma, amely a Margit tételben megdicsőülten hangzik el, itt gyilkos
gúnykacaj, haláltánc magas fafúvósokon, vonósokon.
A leggyakrabban az I. tétel második Faust-motívuma, a kétség-motívum jelenik meg. A
legkülönfélébb karaktereket ölti a mű során. Legelőször fájdalmas-meditatív kifejezéssel
lépett színre. De már az I. tételben szerelmes énekké vált a melléktéma szerepében. Ugyan-
ezen tétel folyamán később kiélesedett. Mefisztó atmoszférájában ördögi tréfa lesz belőle
kürtön, fagotton. Iróniájából mindjobban elvész a játékos elegancia, dühösebbé,
gonoszabbá hegyeződik. Többszólamú, szigorúbb építkezésekre is nagyon alkalmas:
„pokolian sziporkázó”. A III. tétel expozíciójának kiemelkedő része az erre a témára
épített fugato.
 14

A mű drámai csúcspontján a „büszkeség motívum” is megadja magát, kitör a pokoli

örömünnep, amely rikácsolóvá, hisztérikussá válik. Mefisztó a végét érzi, kapkodóvá válik,
most már védekezik.
A kidolgozási részben feltűnik Margit témája, akinek megjelenésére a gonosz ereje
megfogyatkozik. Margit témája nem torzul, tisztán jelenik meg, mert fölötte nincs a
gonosznak hatalma.
A Gretchen-téma vezet át az epilógushoz.
Amint Faustban tudatosul, hogy mi történik vele, megindul a küzdelem a lelkéért.
A szimfóniát eredetileg Liszt tisztán hangszeres műnek tervezte, melynek végén Faust
lelkét az első Gretchen-motívum hangjaira a magasba emelik. Liszt azonban a darab
befejezése után 3 évvel kiegészítette a tenorszólóra és férfikarra írt Chorus Mysticussal.
A tenorszóló zenei anyaga a két Gretchen-téma metamorfózisán alapszik, amelyek itt
mintegy mennybéli változatként jelennek meg újra.
Liszt Goethe szavaival és a legfőbb Margit-témával mondatja ki a végső tanulságot: az
„örök női”, legyőzve lényükben, ami durva és rossz, fölemel bennünket:
„Csak földi példakép
minden múlandó;
itt lesz a csonka ép
s megbámulandó;
mit nincs szó mondani,
itt fényt sugároz;
az Örök Asszonyi
emel magához.”
(Kálnoky László fordítása)
 15

Irodalom

1. Bónis Ferenc: Liszt: Faust-szimfónia, lemezborító melléklet, Hungaroton

2. Hamburger Klára: Liszt, Gondolat Kiadó, 1980
3. Hamburger Klára: Liszt Ferenc: Faust-szimfónia, A hét zeneműve 1974/2
Zeneműkiadó, Bp. 1974
4. Falvy Zoltán: A magyar zene története, Tankönyvkiadó Bp. 1987
5. Kacsóh Pongrác: A zene története, Anno Kiadó, 2000
6. Kedves Tamás: Esztétika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1999
7. Kovács János: Liszt: Faust-szimfónia, Országos Filmharmónia Műsorfüzet
1988/7
8. Dr. Lázár László: Szín, zene, színeshallás, Ráday Kollégium, 1991
9. Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához, Tankönyvkiadó Bp. 1989
10. SH atlasz – Zene, Springer Hungarica, 1994
11. Szabolcsi Bence – Tóth Aladár:
Zenei lexikon, Zeneműkiadó, Bp. 1965
12. Alan Walker: Liszt Ferenc 2., Editio, Bp. 1994

Diszkográfia:
1. Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez: Ferencsik János
2. Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez: Francesco D’Avalos