Wicker Erika

AVAR VEZÉR SÍRJA

PETŐFISZÁLLÁS
HATÁRÁBAN
A kecskeméti Katona József Múzeum
Rejtett kincsek címmel kiállítás-sorozatot,
a kiállításokhoz kapcsolódóan pedig füzetsorozatot
indít 2000 márciusával kezdődően.
Ezekben a füzetekben a szerzők bemutatják,
összefoglalják a kiállított tárgyakkal összefüggő
történeti–régészeti ismereteket, amelyek segíthetik az
olvasókat abban, hogy pontosan értsék a
régészeti feltárások során előkerült tárgyak jelentőségét.
A kiállításokon és a füzetekben
elsősorban azokat az eddig raktárak mélyén őrzött
„kincseket”, leleteket, leletegyütteseket mutatjuk be,
melyek a Duna–Tisza köze régmúltjáról vallanak,
s a régi korok emberének hétköznapjairól, magas szintű
mesterségbeli tudásáról is képet adnak.
Reméljük, hogy vállalkozásunk felkelti mindazok
érdeklődését, akiket foglalkoztat a
Duna–Tisza közének múltja.

2000. március 14.

Somogyvári Ágnes
szerkesztő

1.

A címlapon:
Az aranyveretes öv aranyozott bronzcsatja
A hátsó borítón:
A petőfiszállási avar vezér (rekonstrukciós rajz)
 Wicker Erika

AVAR VEZÉR SÍRJA

PETŐFISZÁLLÁS HATÁRÁBAN

Végső soron egy fel nem robbant második világháborús

lövedéknek köszönhetjük a Duna–Tisza köze egyik legszebb
avar leletének előkerülését. A nem kis riadalmat okozó
„bombát”, mely három évvel ezelőtt került elő az M5-ös autó-
pálya Kiskunfélegyháza–Északi csomopontjánál végzett ása-
tásunk során, néhány más éles lövedékkel együtt rövidesen
felrobbantották a helyszínen. Hasonló esetek elkerülése ér-
dekében azonban az illetékesek – még az útépítést megelőző
régészeti feltárások következő évi megkezdése előtt –, elren-
delték a teljes nyomvonalszakasz műszeres átvizsgálását.
1998. április 5-én a petőfiszállási bekötőútnál nagy mére-
tű fémtárgyat jelzett a műszer. Ez alkalommal azonban nem
lövedék került elő. A mintegy 80 cm mélységben talált hosz-
szú, keskeny, lapos vasdarabot a bombamentesítő brigád tag-
jai „kardfélének” nézték, s – amellett, hogy rövidesen értesí-
tették a kecskeméti Katona József Múzeumot – szerencsére
nem folytatták a közvetlen környék átkutatását.

3
A sír feltárása
Április 7-én a helyszín-
re érkező régészek első pil-
lantásra megállapították,
hogy az előkerült tárgy rit-
kaszép régészeti lelet: egy
aranypánt-díszítésű avar
kori kard. A kidobott föld
egy részének fémkeresővel
történt átvizsgálása során
több olyan aranytárgyat is
találtak, melyek egy egykori
igen előkelő avar vezér bőr-
övét díszítették.1
A sír szakszerű feltárásá-
ra másnap került sor. A bar-
nás humuszréteg eltávolítá-
sa után a sárga altalajban jól
láthatóan kirajzolódott az
ÉNy–DK-i irányba ásott sír-
gödör 200×80 cm-es sötét-
barna foltja. Az egykori fako-
porsót mára már csak az a
30-40 cm széles sárgás föld-
elszíneződés jelezte, melyet É
a vázcsontok felett néhány
centiméterrel figyelhettünk
meg. A kissé balra billent
koponya, a kar- és lábcson- 0 10 20 cm

tok eredeti helyükön voltak, a sír középső részét azonban a pár

nappal korábbi ráásás teljesen tönretette. A medence környékén
több leletet találtunk ugyan, ezek nagy része azonban a beásás
miatt elmozdult eredeti helyéről. A feltárással egyidőben került
sor a korábban kidobott föld teljes műszeres átvizsgálására,
melynek során – egyebek mellett – újabb aranyveretek kerültek
elő2. Mindezek alapján immár határozottan kijelenthettük, hogy
a mai petőfiszállási bekötőút mellett nagyjából 1350 évvel
ezelőtt egy rendkívül gazdag avar férfit temettek el.3

Néhány szó az avarokról

Bár a feltárt avar sírok száma több ezerre, az előkerült le-
letek száma sok tízezerre tehető, az avarok történelmének
pontos felvázolása még mindig komoly nehézségekbe ütkö-
zik. Az 550-es években a Bizánci Birodalom látókörébe került

4
lovasnomád népről a 600-as évek közepéig bőségesen szól-
nak ugyan a bizánci krónikák, származásuk máig sem tisztázó-
dott. Nem tudjuk, pontosan honnan jött, hányféle népből állt
az 568-ban a Kárpát-medencét elfoglaló avarság a forrásokban
var és chunni névvel jelölt csoportokon kívül; milyen későbbi
bevándorlásokkal kell számolnunk; s végül: az avar biroda-
lom végét jelentő, frank támadások után mekkora avar töme-
gek érték meg a magyar honfoglalást.
A Kárpát-medencei avarság belső időrendjének meghatá-
rozása lényegében a régészeti emlékanyag, azon belül is első-
sorban az övveretek készítési technikáján nyugszik, bár a
klasszikusnak nevezhető felosztást (egyszerűsítve: préselt ve-
retek = koraavar kor, lemezes és kőbetétes veretek = közép-
avar kor, öntött griffes-indás veretek = későavar kor) több ku-
tató vonja kétségbe. Teljes bizonyossággal csak annyit mond-
hatunk: egy (kettő? három?) nép messze Keletről elindult,
hogy hosszú vándorlás után végleges hazát találjon magának
és a csatlakozó népcsoportoknak a Kárpát-medencében.
Az avarok viszonylagos gazdagságát kezdetben a bizánci
birodalomtól a béke fejében rendszeresen kapott aranyado-
mányok biztosították. A Bizánc 626. évi ostoma után fokoza-
tosan elszegényedő avar birodalom végét jelentő frank táma-
dások 791-ben kezdődtek. A bukást belháborúk is siettették.
Az avar főfejedelem, a kagán szálláshelyére, a Duna–Tisza kö-
zére bevonuló frank sereg – egykorú források szerint – mér-
hetetlen kincset zsákmányolva vonult vissza. Avaria jó része
egy teljes évszázadra frank határgrófság lett. Az avarok kö-
vetjárásait még egy ideig jegyzik a frank krónikák, a 830-as
évek után azonban nem hallunk többé róluk.

A petőfiszállási avar vezér

A tisztázatlan kérdések ellenére sok mindent tudunk ar-
ról az avar férfiról, akit a mai Petőfiszállás közelében temet-
tek el. Viselete, sírba helyezett tárgyai alapján igen gazdag
lehetett, talán egy nagycsalád feje. Ha ünnepeken díszruhát
öltött, füleit vagy hosszú haját kétoldalt gömbcsüngős arany-
függők ékesítették. Aranyozott bronzcsat fogta össze bőrövét,
melyet több préselt aranyveret (három pajzs alakú, két akasztó-
formájú, két üvegbetétes ovális, két B alakú) és egy bronz akasz-
tóveret díszített. Az övről a kor divatjának megfelelően mel-
lékszíjak csüngtek le, végükön ugyancsak aranyveretekkel (két
ezüst hátlapú, préselt arany kisszíjvég, három pajzs alakú). A
mellékszíjakra kis kerek aranypitykéket erősítettek. Nem talál-
tuk meg az avar övek állandó tartozékát, a nagyszíjvéget, ezt

5
az avar férfi valószínűleg még életében elveszthette, s pótlására
már nem volt lehetősége.5
Ezüstveret-díszes egyszerűbb övét igen jó minőségű fémből
készült ezüstcsat fogta össze, másik végét nagyméretű, sima
ezüst nagyszíjvég díszítette. Három különböző ezüst kisszíjvége
közül az egyiken szív alakú (nemzetség?) jelek vannak, a má-
sik kettő díszítetlen. A derékrészt ezüstgyűrűbe foglalt, kőbeté-
tes aranypitykék ékesítették. Az övhöz tartozott még egy igen
töredékes bronz akasztóveret is. Az ezüstveretes övhöz ezüst
hajkarikát viselt az avar vezér.
Az övekről fontos használati tárgyak, fegyverek csüngtek
le, melyek felerősítését öt kisméretű bronzcsat tette lehetővé.
Jobb oldalon, fatokban volt a vaskés, bal oldalon pedig a 90
cm-nél is hosszabb kard, melynek lényegében a lelet meg-
találását köszönhetjük. A sírba már hiányosan került.
Nemcsak a fa markolat egykori díszítései hiányzanak, de a
keresztvas üvegpasztadíszes aranyvereteiből csak az egyik
került a sírba. A kard fahüvelyét a markolatnál 5,5 cm széles
aranypánt díszítette, egyszerű, ezüst hüvelyvége bizonyára a
hiányzó aranyat pótolta. Az avar vezér bal oldalán találtuk
egykori reflexíjának csontlemezeit, jobb oldalán pedig azokat
a faragott indadíszes csontlemezeket, melyek egykori bőrtegezét
díszítették. A tegezbe helyezett nyílvesszők fája elkorhadt,
mára csak a különböző formájú vasnyílhegyek maradtak meg.
A sír feltárása
után még tisztáznunk
kellett, hogy vannak-e
hasonló temetkezések
a környéken. A választ
csak a terület átvizs-
gálása adhatta meg.

Az ezüstveretes öv egyik
kisszíjvége

6
Az ezüstcsat

A sír környékének átvizsgálása

Az ásatás pénzügyi hátterét biztosító tárgyalások
elhúzódása miatt közel öt hónap múlva kezdhettük csak el
a sír környezetének régészeti vizsgálatát6. A 10 napig tartó
munka során több mint 5.000 m2 nagyságú területről távolí-
tottuk el a humuszréteget, remélve, hogy a sárgás altalajban
további sírok foltjai rajzolódnak ki. Reményeink azonban
nem váltak be: a petőfiszállási avar vezéri sír környezetében
semmilyen más temetkezést nem találtunk. A tágabb
környék műszeres átvizsgálása hasonló eredményt hozott.7

A magányos sír
A magányos sír ismert jelenség bármely történeti korszak-
ban. Azt jelenti, hogy a közösség bizonyos tagjait nem a
közösségi – esetleg családi – temetőkben helyezik nyugalom-
ra, hanem sírjukat e temetőktől távol ássák meg, de hogy
miért éppen ott, ahol, ma már nem tudjuk.
Annyi bizonyos, hogy e kiváltság csak a legelőkelőbbeknek
járt ki. Attila hun király víz alá temetése csak egy múlt század-
ban keletkezett legenda ugyan, ám az bizonyosra vehető, hogy
sírját minden egyéb temetkezéstől távol ásták meg valahol a
Dél-Alföldön. Ha csak a Duna–Tisza közén maradunk, a sor
folytatható a dunapataj–bakodpusztai germán fejedelmi sírral,8
a bócsai 9 és kunbábonyi 10 avar fejedelmi (nemzetségfői?)
temetkezésekkel, a balotaszállási honfoglalás kori női sírral,11
a szentkirályi, csólyospálosi, kiskunmajsa–kígyóspusztai, kun-
fehértó–inokai és balotaszállási gazdag kun temetkezésekkel.12
Példa akad akkor is, ha csak Petőfiszállás közvetlen környé-
két és csak az avarkort vizsgáljuk.

7
8
A díszöv aranyveretei, a fülbevalópár és a
kard keresztvasának üvegberakásos dísze.

9
 A tegez indadíszes csontlemeze

Vaskard aranyszalagdíszes
fahüvelyben

10
Avar vezéri sírok Kiskunfélegyháza környékén
A régészeti szakirodalomból úgy tudjuk, hogy 1955 előtt
a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum gyűjteményében két olyan
aranyveretes avar övgarnitúra volt, melyek a környékről
kerültek elő. Mindkettőben préselt aranyveretek, köztük ún.
álcsatok is voltak. Az egyik lelőhelye – közelebbi megjelölés
nélkül – Kiskunfélegyháza 13, a másiké, amihez állítólag szablya
is tartozott, Kiskunfélegyháza–Ferencszállása 14, mely részben
fedi a mai Petőfiszállás területét. Egyéb publikációk
ugyanakkor Kiskunfélegyháza–Pákapuszta lelőhelyről közölnek
egy olyan, ugyancsak arany avar övgarnitúrát, mely álcsatok
mellett a petőfiszállásihoz igen hasonló ovális, B alakú és
akasztóveretekből állt.15 A helyzetet bonyolítja, hogy a
Kiskun Múzeum leltárkönyvei nem tartalmaznak fenti há-
rom lelőhely-megnevezéssel avar kori arany övvereteket. A
múzeumban őrzött egyetlen arany avar övgarnitúra lelőhelye-
ként Kiskunfélegyháza–Tisztviselőtelep van megjelölve, ám a
szakirodalomban fellelhető fényképek alapján ezek a tárgyak
azonosak a pákapusztai leletekkel. Így egyelőre nem tisztáz-
ható, hogy Kiskunfélegyháza környékén két, három vagy
négy hasonló avar vezéri sírral számolhatunk-e.

A petőfiszállási avar vezér Duna–Tisza közi kortársai

A régészeti leletek korának meghatározásánál mindig figye-
lembe kell vennünk, hogy a tárgyak készítési ideje nem azonos
a sírba kerülés idejével, s a kettő között több év, akár évtized is
eltelhet. Így van ez a petőfiszállási leletek esetében is.
Az ezüst övgarnitúra, melyhez hasonlót például Kiskőrös-
ről 16 is ismerünk, korábbi datálást engedne meg, ám a veretek
kopási foka, s az a tény, hogy a garnitúra nem egységes, hos�-
szabb használatra utal. Az arany övgarnitúra ugyanakkor ha-
tározott rokonságot mutat nemcsak az említett pákapusztai
(tisztviselőtelepi?) övveretekkel, de lényegében a bócsai és kun-
bábonyi fejedelmi vagy nemzetségfői övek egyes vereteivel is.
A két utóbbi pedig szoros rokonságban áll az ukrajnai Malaja
Perescsepinaban talált nagy leletekkel17, melyek földbe kerülése
a 660-as évekre tehető. Mindezek alapján az a véleményünk,
hogy a petőfiszállási avar vezér életének nagyobb része a VII.
század első felébe esik.
Legizgalmasabb mégis az a kérdés, hogy jelenlegi ismere-
teink szerint meghatározható-e a petőfiszállási avar férfi etni-
kai hovatartozása a sokféle népből álló avarságon belül. Úgy
gondoljuk igen, de ennek kifejtése egy későbbi tanulmány
feladata lesz.

11
Avar nemzetségi központok a Duna–Tisza közén
Mint említettük, az avar főfejedelmek, a kagánok szállás-
helye a Duna–Tisza közén volt. Annak ellenére, hogy e vidék-
ről két rendkívüli gazdagságú avar sírt ismerünk, egyelőre
egyikről sem állítható bizonyossággal, hogy valóban kagáni
temetkezés volt. Elsősorban azért, mert a bócsai és kunbábonyi
leletek olyannyira hasonlóak, hogy egyidejűséget és nem egy-
másutániságot kell feltételeznünk. Ugyanakkor tudjuk azt is,
hogy egyik síranyag sem teljes, hiszen mindkettőre véletlenül
bukkantak rá, s a régészek csak később szereztek tudomást
előkerülésükről.
A két nagy lelet környékének vizsgálata azonban érdekes
következtetésekre vezet. Kunbábony tágabb környékén,
Kunpeszéren, Kunadacson és Szabadszálláson több nagyon gaz-
dag avar temetkezés került elő18. Bócsa környékéből, Kiskő-
rösről és Kecelről 19 szintén ismerünk különleges jelentőségű
avar leleteket.
Kiskunfélegyháza környékén aranyleletes sírok újabb cso-
portja rajzolódik ki. Az említett pákapusztai (tisztviselőtelepi?)
és ferencszállási aranyveretes öves vezérek sorát immár kiegé-
szíthetjük a petőfiszállási sírral. Régóta ismert viszont a gát-
éri 20 nagyon gazdag avar temető, s talán ide sorolhatjuk a kun-
szállási 21 avarokat is.
Mindezek alapján talán nem túlzás azt feltételezni, hogy
valahol Félegyháza környékén avar fejedelem vagy nemzet-
ségfő sírját rejti a kiskunsági homok…

A Kunbábony (I.),
Bócsa (II.) és
Kiskunfélegyháza (III.)
környéki avar
nemzetségi (fejedelmi?)
központok

12
Grab eines awarischen Kriegers in der
Nähe von Petőfiszállás
Im Zusammenhang mit den Bauarbeiten der Autobahn M5
südlich der Stadt Kiskunfélegyháza fanden Arbeiter am An-
fang April 1998 ein Eisenschwert. Die Archäologen konnten
feststellen, dass es aus dem von den Arbeitern teilweise zer-
störten Grab eines awarischen Mannes zum Vorschein kam.
Der reiche Aware wurde in einem Holzsarg bestattet. Er
trug goldene Ohrringe. Einer von seinen beiden Gürteln
wurde mit ziemlich einfachen Silberbeschlägen verziert. Am
anderen Gürtel wurden gepresste Goldbeschläge – teils mit
Glaseinlage – befestigt. Im Grab lagen auch die Waffen des
einstigen Kriegers: ein Eisenschwert und ein Reflexbogen.
Von seinem Lederköcher blieben nur die mit Rankenmotiv
verzierten Holzbänder, von den Pfeilen die eisernen Pfeil-
spitzen erhalten.
Nach der archäologischen Untersuchung der Umgebung
(5000 m2) wurde festgestellt, dass der awarische Krieger in
einem Einzelgrab, weit vom Friedhof seiner Gemeinde
bestattet wurde. Ein Teil der Grabbeigaben zeigt eine enge
Verwandschaft mit awarischen Grabfunden, die in der ersten
Hälfte des Jahrhunderts in der Umgebung der naheliegenden
Stadt Kiskunfélegyháza zum Tageslicht kamen, aber letzten
Endes auch mit den im Komitat Bács-Kiskun gefundenen
awarischen „Fürstengräbern“ aus Bócsa und Kunbábony.
Aufgrund der awarischen Geschichte und archäologischen
Parallelen kann man behaupten, dass der grösste Teil des
Lebens des awarischen Kreigers von Petőfiszállás in die erste
Hälfte des 7. Jahrhunderts fiel.

A petőfiszállási övgarnitúrák kisméretű bronzcsatjai

13
JEGYZET
1. Az előkerült leletek hitelesítését Somogyvári Ágnes és V. Székely György régészek végezték.
2. A feltáráson Somogyvári Ágnes, V. Székely György és Wicker Erika régészek, Hajdrik
Gabriella ásatási technikus és Huszár Ambrus múzeumi munkatárs vett részt. A leleteket
Áipliné Faragó Mária, Boros Ilona és Faragóné Czinege Ágnes restaurálták. Kollégáim
segítő munkáját ezúton is köszönöm.
3. Az avar sír részletes ismertetése és elemzése egy későbbi tanulmány feladata lesz.
4. Legismertebb László Gyula kettős honfoglalás-elmélete, mely Kuvrát onogur bolgár
fejedelem Kuber nevű fiának vezetésével 670 táján a Kárpát-medencébe érkező griffes
indásokhoz köti az első magyar honfoglalást. Magunk inkább afelé hajlunk, hogy a kü-
lönböző leletegyüttesek nem a több hullámban érkező ugyanazon néphez köthetők, ha-
nem a két egymástól élesen elváló leletcsoport (préselés, öntés) a bizánci forrásokban avar
gyűjtőnéven ismert két nagy nép (a Dnyeper környéki onogur bolgárok, kutrigurok vala-
mint a Belső-ázsiai avarok) hagytékának tekinthető.
5. Az övek pontos rekonstrukciójára nem vállalkozhatunk, mivel az övveretek a ráásás
miatt nem voltak eredeti helyükön.
6. Az M5-ös feltárások pénzügyi fedezetét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium biztosította. A sír környékének feltárásában Balogh Csilla régész volt segít-
ségemre. Munkáját ezúton is köszönöm.
7. Ezúton is köszönjük a vizsgálatot végző UKB Kft. önzetlen segítségét.
8. Fettich Nándor: Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez. Akadé-
miai Kiadó, 1951. 22–24. old., XV–XX. tábla.
9. Uo., 219–227. XXXV–L. tábla.
10. H. Tóth Elvira – Horváth Attila: Kunbábony. Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét,
1992.
11. Dienes István: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Corvina Kiadó. Budapest, 1972.
55. és 62. kép.
12. Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. Corvina Kiadó. Budapest, 1989.
13. Dezső Csallány: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Aka-
démiai Kiadó. Budapest, 1956. 141. Magyar fordításban: Aranylemezből préselt övgar-
nitúra-veretek, álcsatokkal.
14. Uo. Magyar fordításban: Szablya aranylemez-borításos keresztvassal. Aranylemezből
préselt övveretek, köztük álcsatok is.
15. László Gyula: Études archéologiques sur l’histoire de la société des Avars. Akadémiai
Kiadó. Budapest, 1955. LXIX. tábla, 1–25.
16. Uo. 21–52. I–LIII. tábla.
17. Joachim Werner: Der Grabfund von Malaja Perescepina und Kuvrat, Kagan der Bul-
garen. Abhandlungen der Bayrischen Akademie der Wissenschaften, phil.-hist. Klasse.
N.F. 91. München, 1984.
18. H. Tóth Elvira és Horváth Attila feltárásai.
19. László Gyula, i.m. 228–232. LI–LIII.
20. Kada Elek: Gátéri (Kun-kiskunszállási) temető a régebbi középkorból. Archaeologiai
Értesítő, 1906. 207–221.
21. H. Tóth Elvira feltárásai 1967–1979.

14
 Préselt aranyveretek

Kiadja a Katona József Múzeum

Felelős kiadó: Wicker Erika megyei múzeumigazgató
Szerkesztette: Somogyvári Ágnes
A kiadványt tervezte: ZéPé DESIGN
A rajzokat készítette: Janzsó Marianna
Wicker Erika
A felvételeket készítette: Kiss Béla
Nyomda: Házinyomda, Kecskemét
Kecskemét, 2000 (újradigitalizálva: 2016)
ISBN: 963-7216-63-4
ISSN: 1586-0515

15