8o4 O R V O S I
Ha Beethoven é le té t a kórleírás szem pontjából aki a zenei égbolt új csillaga volt. Mindez hátrán y o ­
tek in tjü k át, úgy az a benyom ásunk tám ad h at,
m in th a a nagy zeneszerző m egszakítás n élkül b ete­
ges lett volna. Ez azonban nem így volt. Nem csak
rövidebb, de hosszabb periódusok is voltak, am ikor
egészségileg igen jól érezte m agát. íg y pl. 1813 és
1816 között bélbajáról egyáltalában nem tö rté n ik
em lítés. A M ödlingben tö ltö tt évek a la tt (1817—
1820) ugyancsak m eglehetősen panaszm entes volt.
Bizonyára nem volt ideális páciens, azonban
m egvolt benne a gyógyulás akarata. B élb aját az
ak k o ri terápiái ism eretek k el és szerekkel valószí­
nűleg meg lehetett vo ln a gyógyítani. De nem ta r ­
to tta be a diétás előírásokat, am iben nem egyedül
ö volt hibás. H iányzott az a gondos női kéz, am ely­
re éppen az olyan típ u sú m űvésznek m in t B eetho­
ven , szüksége lett volna.
Nem véletlen, hogy 1813 és 1816 között jól
érezte magát, m ert ezekben az években egy házas­
p á r állott a szolgálatában, akik példásan ápolták.
Később rosszul le h e te tt ellátva, am iről egy 1823-ból
fen n m arad t levél tanúskodik: .. ide elrontott
gyom orral és borzalmas huruttal érkeztem , az elsőt
m egátalkodott, disznó házvezetőnőm , a m ásodikat
állati konyhalányom oko zta ”.
Egyébként erő teljes testalkata volt. A lois W eis­
senbach, a salzburgi Szent János K órház sebész­
professzora, aki B ee th o ven szám ára egy k a n tá ta ­
szöveget szerzett, 1814-ben a bécsi kongresszus al­
kalm ából a fővárosban volt és gyakran lá tta a ze­
neszerzőt. Megjegyzi, hogy „Beethoven olyan erő­
teljes és tömör testa lka tú , am ilyennel kiváló szetter
m e k általában n in csen ek megáldva . . . Idegrendsze­
re azonban a legnagyobb m értékben in g erlék en y”.
Ezért az ideges ingerlékenységért jórészt fü l­
b a já t teszik felelőssé. A szakem berek vélem énye
nem egyezik abban, hogy otosclerosis, n eu ritis acus­
tica, vagy labyrinthis állt-e fenn. B etegségét m in­
denesetre akkor u g y an ú g y nem leh etett gyógyítani,
m in t ahogy ma sem lehetne. Egy ilyen betegség,
am ely a lét alapjait re n d íti meg, a különböző te rá ­
p iái kísérletek neg atív eredm énye m ég egy közön­
séges halandót is elégedetlenné tenne orvosaival
szemben. Mennyivel in k áb b keseríti el h á t az érzé­
k en y művészt!
1812-től m indenesetre belenyugodott a sü k et­
ségébe. Mit jelen tett ez zenei téren? E rre vonatko­
zólag idézzük Theodor vo n Frim m el orvos és B ee-
thoven-kutató k ö n y v é t: „Bizonyos, hogy B eeth o ven
képzelőereje és hangelképzeléseinek tisztasága csor­
bítatlan maradt. Ifjúkorában, am ikor hallása m ég
zavartalan volt, a serdülő fiatalem ber szám talan
hangképzetet tá rolhatott magában, a m e ly ekn e k se­
gítségével a leírt z e n é t m indig m egértette és á t-
érezte, még akkor is, am ikor hallását m ár régen el­
vesztette. Egyik csodálatos alkotás szü letett a m á sik
után, anélkül, hogy bárhol is m egnyilvánult volna
a süketségnek m ég a legkisebb nyom a is”.
Minden bizonnyal súlyos lelki terh e k m ia tt is
szenvedett. K önnyelm ű és hálátlan unokaöccse, K á­
roly, állandó b á n a to t okozott neki, sógornőjének
laza erkölcsei bosszantották, rosszul esh etett neki a
bécsi közönség növekvő szim pátiája Rossini irá n t,
H E T I L A P
san befolyásolhatta m áj betegségét, de nem tek in t­
hető döntőnek. n , AT ,7 .,,
Paul N ett cikke nyom án,
Ciba Sym posium
Széky J á n o s K á ro ly és a k ésői v ita iiz m o s
A m agyar—orosz orvostörténeti kapcsolatok
történetéről szóló könyvünk m egjelenése óta eltelt
hét esztendő a la tt egész sor újabb adat k erü lt elő,
am ely azt bizonyítja, hogy ezek az összeköttetések
sűrűek és állandó jellegűek voltak. A m agyarorszá­
gi járványokról és járványorvosokról írt cikkeink
anyaggyűjtése során találkoztunk pl. Fábry János
dr. kievi orvos, az 1750. évi nagy ukrajnai pestis-
járv án y egyik hősének alakjával, akinek Halléban
1737-ben m egjelent disszertációja is m egérdem li fi­
gyelm ünket. A még feldolgozásra váró adatok hal­
mazából hadd em eljük ki ezúttal S zéky János Ká­
roly dr. alak ját, aki rövid életpályája során —
mindössze 32 évet élt m eg — a m agyar, orosz és
francia m edicinának m integy összekötő kapcsává
vált működésével.
S zék y János K ároly 1783. szeptem ber 21-én szü­
letett az Ugocsa megyei Nagyszöllősön. Szüleit ko­
rá n elvesztette, és sok nélkülözés árán, szűkös ro­
koni tám ogatással végezte el — m indvégig jeles
eredm énnyel — iskoláit M árm arosszigeten és Nagy­
károlyban. A gim názium i tanulm ányok befejezté­
vel bölcsészetet hallgat az egri püspöki líceum ban,
m ajd belép a piarista rendbe. 1800—1801-ben Kecs­
kem éten novicius és a III. gram m atikai osztály ta ­
nára, 1802-től 1804-ig a szegedi, m ajd ezt követően
öt esztendőn á t a tem esvári piarista gim názium ban
oktatja az ifjúságot. 1804-ben közrebocsátja Kárász
István C songrád megyei alispán tiszteletére írt ün­
nepi ódáját. U gyanebben az évben a pesti egyete­
m en megszerzi a bölcsészdoktori diplomát.
1806-ban, a rra hivatkozva, hogy „m ejje meg­
gyengült”, valójában azonban végleges életpályáját
előkészítve, kilép ett a p iarista rend kötelékéből és
Bécsbe költözött, ahol beiratkozott az egyetem or­
voskarára. O rvostanhallgatói éveinek em lékét őrzi
Hildebrand bécsi orvosprofesszorhoz írt, szintén la­
tin nyelvű verses műve.
Bécsi tan u lm án y ait oly ragyogóan végezte,
hogy — e k o r m agyar sajtó jáb an példa nélkül — a
M agyar K u rír részletesen beszám olt 1813-ban tö r­
té n t orvosdoktorrá avatásáról: „Tek. Ugotsa V ár­
megyéből Nagy Szöllősről való tudós és érdem es
H azánkfia, T itt. S zéki János K ároly Űr, m inekutána
az Orvosi T udom ánynak m inden részeit az ide való
régi Csász. U niversitásban a ’ m eghatározott öt esz­
tendőkig szorgalm asan tan u lta, ’s azokban szorosan
m egvizsgáltatott, és a ’ D oktori legfőbb grádusnak
elnyerésére m éltónak ta lá lta to tt volna, azon tudós
inaugurális D issertátiojában, m ellynek következen­
dő tzime vagyon: In propulsandis m orbis quid na­
turae virtus a rtis praesidia quid valeant sive celeb­
ris illa sen ten tia: n a tu ra m orborum m edicatrix,
quartum in se veri com plectatur, a közelebb m últ
 O R V O S I
Janu ariu s 29-dik n ap ján az universitas palotájában,
az Orvos D oktori gradusnak elnyerése végett, szá­
mos Bétsi D oktorok és orvosi tudom ányt tan u ló if­
jak jelenlétekben d isp u tatiót tartott. Opponensi
Titt. W urm Jósef, H erm ann és V eit D oktor U rak
voltak, kiknek ellenvetéseikre fellyebb nevezett tu ­
dós hazánkfia olly nagy készséggel, olly böltsen, ’s
oily szép deáksággal felelt, hogy m inden jelen volt
Tudósok elm éjének élességén, tudom ányának m ély­
ségén és a ’ D eák nyelvben való ékesen szóllásán
tsudálkoztanak.
D isputatiójának végzése u tá n a ’ jelen volt De­
canus és Med. Professor U rak vele kezet fogván né­
ki nagyon örvendettek és tudom ányával érdem lett
szerentsét k ívántak. — Első opponense Titt. W u rm
Jósef ide való nagy tudom ányú és tapasztalású O r­
vos D oktor Ú r azt m erte felőlié mondani, hogy n e­
vezett érdem es H azánkfiánál sem tudósabb, sem az
orvosi tudom ányban jártasab b ifjat nem esm ért, és
hogy akárm ellyik Európai U niversitásban m éltó
volna a Professorságra. — Mi is szívünk szerént ör­
vendünk, hogy ezen Tudós H azánkfia virtu sain ak
ki hirdetésére szerentsénk leh etett.”
S zék y disszertációját tanulm ányozva, csatlako-
s zunk, de nem fen n tartás nélkül, egykori opponen­
seinek értékítéletéhez. Értekezése a kor orvosi iro­
dalm ának feltétlenül jellem ző és nem is érdektelen
dokum entum a. D isszertációjában főként a vitalisz-
tikus m edicina szemszögéből foglalja össze tétele­
sen azt, am it a szervezetről, annak a term észettel
való összefüggéseiről, v alam int a betegségekről tu d ­
ni kell, nem utolsó so rban tárgyalva a term észet
gyógyító erejét.
A kor szokásának m egfelelően a szerző a tá r­
gyalt tém a tö rtén eti fejlődésének bem utatásával
vezeti be tanulm ányát. A betegségszem lélet alak u ­
lását vázolja H ippokratésztől a vitalistákig. Ebből a
m eglehetősen hosszan tag lalt történelm i h áttérb ő l
bontakoztatja ki végül disszertációjának téziseit is,
am elyekben a barokk m edicina vitaiizm usa és a
kezdődő rom antikus m edicina gondolataival talál­
kozunk.
A barokk m edicina vitalisztikus szemlélete új
irányzat a betegségértelm ezés addigi fejlődésében.
Ez a szemlélet csaknem teljesen szem befordul az
előző korszaknak m ég Descartes által fundált, tisz­
tán m echanisztikus felfogásával. A vitalisztikus be­
tegségszem lélet ugyan m ár a XVII. század közepén
is jelentkezett va n H elm ont írásaiban, virágzásának
ideje mégis a XVIII. század első fele, legjellegze­
tesebb reprezentánsa pedig a S zé k y által oly gyak­
ran idézett G. E. Stahl. A vitaiizm us m ásodik v irág­
k orát a XIX. század első k ét évtizedében élte, am i­
kor S zék y disszertációja is m egjelent.
A vitaiizm us szám ára az organizm us „élő vala­
m i”, am inek m űködése egyedül a m echanika sza­
bályai szerint nem m agyarázható, m int azt az addig
divatos iatrom echanikai—iatrokém iai iskolák ta n í­
tották. Részfunkciók m echanisztikus m agyarázatát
ugyan m egengedi, de feltételezi egy olyan, lényegé­
ben im m ateriális erő, principium létezését, am ely
az életfolyam atokat fe n n ta rtja, harm onikus össz-
m űködésüket irán y ítja. S ta h lt idézve egy h ely ü tt
H E T I L A P 80S
S zék y is azt írja, hogy a test egységét és egészét
— am ely részeiben oly bom lékony és lényegében
m ár születésekor pu sztu lásra ítélt — csak ez az im ­
m anens erő őrzi meg. Az értekezés 7. tétele m agyar
fordításban így szól: „ A z élet fenntartásához n em
elegendő a puszta anyag és az organizm us te v é ­
kenysége, de szükséges annak állandó restitutiója
és reproductiója is”. E zt a folyam atot is az a bizo­
nyos im m anens principium m ozgatja. A S zé k y által
is képviselt vitaiizm us klasszikusan idealista te r­
mészetfilozófiai álláspont. Hogy ezt hirdeti, an n á l is
inkább érthető, m ert m unkájából kitűnően, Schel-
ling term észetfilozófiája foglalkoztatta leginkább.
A francia enciklopédisták m aterializm usa és m echa­
nikai determ inizm usa úgy látszik, nem h a to tt Szé-
kyre, legalábbis tanulm ányában nyom át sem ta lá l­
juk ennek. Bécsi professzorai ezt nyilván érdem é­
nek tu d tá k be.
Az orvosok a századfordulón is k eresték azt a
filozófiai alapot, am ely egyrészt m ag y arázatát ad ­
h a tta a meglevő ism ereteknek, m ásrészt elm életi
alapot szolgáltathatott a további ism eretszerzések
szám ára. K ant kriticizm usa erre épp úgy nem volt
alkalm as, m int a term észettudom ányokkal h ad ilá­
bon álló Fichte filozófiája. Schelling volt az, ak in ek
teologikus term észetbölcselete a vitaiizm us szelle­
m ében nevelkedett orvosok, így S zé k y gondolatvi­
lágába is leginkább beleillett. Schelling rendszeré­
ben a központi fogalom az élet. Az egész term észe­
te t a szervezet szem pontjából nézi, a term észet erői­
nek egyesülését tek in ti a term észet legfőbb céljá­
nak, m e rt ez vezethet szerves élet keletkezéséhez.
A term észet célja az élő szervezet — írja Schelling.
Az élő organizm us határozza meg az em beri te r­
m észetet, fejti ki S zé k y disszertációja legelső té te ­
lében. E nnek a schellingi term észetbölcseletnek —
a m edicina területére v etítv e — legnagyobb vesze­
delm e az volt, hogy teleologikus szem lélete eleve
csökkentette az em piriás vizsgálatok értékét. M ivel
— Schelling szerint — az ész és a term észet u g y an ­
az, az intellektus m egszerkesztheti a term észet tö r­
vényeit, tekintet nélkül a tapasztalatra. Az eszme
m inden, az anyag h á tté rb e szorul, a physiologia
spekulatívvá válik, az anatóm ia eltörpül. E nnek
m egfelelően S zék y elegáns, cicerói ékesszólású disz-
szertációjában a betegségekről szólva, a kórbonc-
tanról épp úgy nem tö rtén ik említés, m in t a leíró
anatóm iáról. Szó van azonban egy m ásik, ak k o r di­
vatos fogalomról. É rtekezésének 5. tétele ezt m ond­
ja: „Az életfolyam at azonos az elektrogalvanicus
folyam attal.”
M int ismeretes, G alvani 1791-ben m egjelent
m un k ájáb an kísérletei alap ján bizonyította, hogy
az állati szervezetben elektrom osság van. M ielőtt
azonban nagyfontosságú felfedezése a m aga term é­
szettudom ányos jelentőségének m egfelelő h ely et el­
foglalta volna a tudom ányban, Galvani az új ism e­
re te t elham arkodva alkalm azta a k ó rtan ra. A szer­
vezetben „keringő villam osság”-ot jelölte m eg szá­
mos betegség okaként- Később hívei m ár m ag át az
életfolyam atot azonosították a „galvanicus proces-
sussal”. A XIX. század első évtizedeiben a G alvani-
féle elm életeknek igen sok híve volt, különösen né-
 8o6 O R V O S I
m et nyelvterületen, m e rt hiszen ez a ta n igen jól
b eleillett a Schelling-téle term észetfilozófiába.
S z é k y m unkájának ezt tárgyaló része érdekes
an aló g iát m utat az 1806-ban a d orpati egyetem en
d ok to rált, majd Oroszországban nagy k a rrie rt be­
fu to tt Orlay János inauguralis disszertációjával. (V.
ö .: Schultheisz—T ardy: Fejezetek az orosz—m agyar
orvosi kapcsolatok m últjából. Bp. 1960. p. 140 ff.).
O rlay is azt írja, hogy a szerves élet n em m ás, m in t
„Processus galvanicö chemicus in m u ta tio n e fo r­
m ae ac mixtionis positus”. E gondolatnak egyik leg-
prom inensebb képviselője Johann C hristian Reil
h allei professzor, ak in ek az általa k i a d o tt'„A rchiv
fü r die Physiologie”-b en m egjelent e rre vonatkozó
dolgozatait mind Orlay, m ind S zé k y g y ak ran és
hosszan idézi. A vitaiizm us G alvani-féle m ásik p ro ­
p ag áló ja az experim entális élettanban is járatos,
azonban inkább m ég term észetfilozófiai szem léletű
bécsi professzor, Georg Prochaska, S z é k y egyik ta ­
n ára, akinek m unkásságát több helyen is em líti.
S z é k y tanulm ánya teljes képet ad a késői v ita­
iizm us egész irodalm áról is.
A Bécsben, 1813-ban m egjelent, fen teb b em lí­
te tt disszertáció érdekessége, hogy S z é k y János K á­
roly azt Novoszilcev grófnak, I. Sándor legbizalm a­
sabb tanácsadójának és az orosz felsőoktatásügy
újjászervezőjének aján lo tta, aki segítőtársával, Or­
lay János dr.-ral eg y ü tt nagy előm ozdítója volt az
Oroszországba irányuló m agyar tudó sk iv án d o rlás­
n ak. Ez a dedikáció kézenfekvővé teszi, hogy S zé­
k y o ro sz, kapcsolatai m á r a bécsi évek a la tt k iala­
k u ltak , am it az bizonyít, hogy ugyanennek az év­
n ek végén I. Ferenc hozzájárulásával évi 2000 ru ­
b el fizetéssel belép az orosz hadseregbe m in t törzs­
orvos. 1814-ben hag y ja el az ország te rü le té t és
Svájcon keresztül P árizsba sietett, am elyet ekkor,
N apóleon bukása u tán , a szövetséges had erő k ta r ­
to tta k megszállás alatt. S zé k y az orosz seregek h a­
zavonulása után is P árizsban m aradt, hogy irá n y ít­
sa az ottani katonakórházban ápolt francia, orosz
és m ás nemzetiségű Katonabetegek gyógykezelését.
E b b en a minőségében oly sikeresen m űködött, hogy
a fran cia becsületrenddel tü n tették ki és a francia
orvostudom ányi társaság tagjává választotta.
Szeptem ber 24-én m ondott végleg bú csú t a fra n ­
cia fővárosnak és P é te rv á rra utazott, hogy elfog­
la lja fontos beosztását az orosz hadiegészségügy
szervezetében. Itt azonban súlyos betegség tám ad ta
m eg; m in t a korabeli újságcikk írja : ,,a’ rugó in ak ­
n ak forró nyavalájába esett. K igyógyult ő ugyan
ebből annyira, m ennyire, míg végtére az ő egyéb
n y av alái — m ájban a ’ Szorultság (O bstructiók) és
tü d ő b en a’ Kelevények (Tuberculae) — hasznos éle­
tén ek örökre véget v e te tte k .” 1815. április 28-án
h a lt m eg S zentpétervárott, alig 32 éves korában.
Schultheisz Emil dr.— T ardy Lajos dr.
H E T I L A P
A V I L Á G l f M I N D EN TÁJÁRÓL
Sok a m egbízhatatlan laboratóriumi lelet az USA -
ban. P h ilip H a r t szenátor, az eg y ik kongresszusi b iz o tt­
ság v iz sg álatá n ak eredm ényét így foglalta össze: „H a
sokáig v á ru n k a la b o rató riu m o k m egrend szab ály o zásá-
val, a tem etk ezési vállalkozók és a tem etők nagyobb
fo rg alm at b o n y o lítan a k m ajd le, m in t v a la h a ”. A sze­
n á to r k ifejtette, hogy az U S A -ban évente m in teg y 500
m illió la b o ra tó riu m i lelet készül, e leletek egynegyed
részét n em le h e t m egbízhatónak, ponto sn ak te k in te n i.
A sok ezer m ag án la b o ra tó riu m o t te tte felelőssé elsősor­
b an a p o n ta tla n , téves és g y ak ra n ham is le letek é rt. A
v izsgálat eg y ik irá n y ító ja D avid J. Sencer dr. k ije le n ­
te tte : „Szám os p éld a bizonyítja, hogy a la b o ra tó riu m o k
tévedései k ö v etk eztéb en h ely telen diagnózist, á llíto tta k
fel, rosszul k ez elték a beteget, h o sszabbá v á lt a b eteg ­
ség lefolyása, sőt, halálesetek is elő fo rd u lta k ”.
A neszteziológiai tanszék Moszkvában. A SZU Egész­
ségügyi M in isztériu m a a m oszkvai Szecsenov In téz etb e n
aneszteziológiai és rean im ato ló g iai tan szék et szervezett.
Intézkedések a kutatómunka koordinálására a S z íj ­
ban. A SZU Egészségügyi M in isztériu m a a k u ta tó m u n k a
k o o rd in álásá ra k é t központot je lö lt ki. Az o rv o stu d o ­
m án y te rü le té n a Szem asko In tézet, a gyógyszertudo­
m án y te rü le té n pedig a K özponti G yógyszertudom ányi
K u tató In té z e t a koordináló központ. E közp o n to k b an
egy-egy o sztály t szerveznek a k o o rd in álás g y ak o rlati
m u n k á já n a k végzésére, am ely n ek m ódszerét a SZU
Egészségügyi M inisztérium a, az egyes köztársaság o k
egészségügyi m in isztériu m ai és o rvostudom ányi a k a d é ­
m iái eg y ü ttesen h atáro zzák meg.
A szovjet egészségügy a m ontreali világkiállításon.
A 800 n ég y zetm éter a la p te rü le tű szovjet p av ilo n b an az
egészségügyet is m éltóképpen b em u tatják . A z egész­
ségügy á lta lá n o s fejlődését illu sztrá ló g rafik o n o n és
fényk ép ek en k ív ü l diorám a m u ta t b e k ét n ag y gyógy­
fü rd ő t, illetv e ü d ülőtelepet, Szocsit és A rtek et. K ülön
te re t szen teln ek a szovjet o rv o stu d o m án y és a szo v jet
orvosi m ű sz erg y ártá s ered m én y ein ek b e m u ta tá sá ra , a
m űszív, a m ű v ese, és a rean im áció s új eszközök n y il­
v án nagy é rd e k lő d é st k eltenek m ajd . 12 film e t és szá­
m os színes d ia film e t is v etíten ek , és k iá llítjá k a tu d o ­
m ányos iro d alo m v álo g ato tt term ését.
Tömeges laboratóriumi állattenyésztés. Az izraeli
W eizm ann In té z e t la b o ra tó riu m o t é p íte tt k ísé rleti á lla ­
to k töm eges tenyésztésére. A közeljövőben m egnyíló te ­
nyésztő telep év e n te 350 000 egeret, 12 000 p atk án y t, 5000
n y u lat, 2000 te n g erm ialaco t és 3000 csirk ét b o csát a k í­
sérleti in té ze te k rendelkezésére. A k ísérleti á lla to k a t
ste ril k ö rn y ezetb en tenyésztik és nevelik, az em lős á l­
la to k a t császárm etszéssel hozzák a világra.
Életm entő műanyagok. T h o m as H. C rouch a m e ri­
k ai o rv o s-v ezérő rn ag y egy sym posium a lk alm áv a l k i­
fejtette , hogy az U SA -ban m in teg y 250 000 em b er a se­
bészetben h aszn á lato ssá v ált m ű an y ag o k n ak és fé m e k ­
n ek köszönheti az élétét. M integy 20 000 b eteg et lá tta k
el m esterséges szívbillentyűvel, h y d ro cep h alu s k ö v et­
kezm ényeinek e lh á rítá sá ra v ég zett m ű té te k et (am elyek
so rán d acro n t, te flo n t és m ás m ű an y ag o k at h aszn á ln ak )
60 000 em b eren v égeztek — m o n d o tta.
Közlekedési balesetek Törökországban. H ik m et
T unca, az a n k a r a i K özlekedési B alesetek et M egelőző
T ársaság eln ö k e sz erin t T örökországban a legnagyobb a
közlekedési b a le se te k arányszám a, éspedig az USA b a l­
eseti a rá n y sz á m á n a k 12-szerese. É v en te 30 000 em b er
h al m eg k ö zlekedési balesetek k ö v etkeztében T ö rö k o r­
szágban.